Cikk#2 - Tini-szerelem

Sziasztok kedves olvasók! Új és gyönyörű nap virradt ránk, hiszen a hétfőt mindenki szereti, igaz!? Remélem mindenki érezte az iróniát. Akkor az alaptalan szövegelést félre teszem, helyette rá koncentrálok a lényegre. Új nap, ez pedig egyet jelent egy új bejegyzéssel tőlem nektek. Ismételten egy cikkel jelentkezem, ami szintén egyike annak a kettőnek, amit még Wiwnek küldtem el. Ezt nehezebb volt megírnom, mint az előzőt, hiszen ebben a témában kevésbé vagyok otthon. Mindenesetre remélem, hogy nektek elnyeri a tetszéseteket.
 Nem ígérek semmit, de a mai nap folyamán előfordulhat, hogy egy blogajánlót is hozni fogok, de lehet, hogy az holnapra marad. Jó olvasást és várom a ti véleményeteket kommentben.

Puszi: Brooklyn xx

Tini-szerelem

Azt hiszem nem kell említenem, ez a két szó manapság rengeteg mindenkit foglalkoztat. Kinek jó, kinek rossz élményei vannak vele kapcsolatban, de az is előfordulhat, hogy még nem találkoztál az áhitatott nagy 'Ő-vel.'
Személy szerint én az utolsó csoportba tartozom, de ezt nem érzem sem akadálynak abban, hogy levezessem a gondolataimat, sem pedig szégyennek. Mindennek meg van az ideje, ahogyan sok Facebook-os idézetes oldalon szokták mondani, 'Isten még írja a love-story-mat.' Nem tudom, hogy ebben a kis mondatban ki hisz, de nem szeretném firtatni vallási okokból.
Engem nem foglalkoztat a szerelem különösebben. És, hogy miért is nem? Azért, mert HÜLYESÉG. Csaknem minden erről szól a tizenévesek beszélgetéseiben, tetteiben, engem pedig ez bosszant. Nem azért, mert olyan hej-de-rossz dolognak tartom az e fajta szeretetet vagy mert valaki nem viszonozta az érzéseimet, csupán borzasztó, hogy manapság a legtöbb 12-13 éves lány/fiú túl van az első csókon, 15 évesen pedig az első 'ágytorna' is megesett. Minden ekörül forog és az már borzasztó ciki, ha valakinek ennyi idősen nincsen barátja/barátnője. Persze, mindenkinek a maga dolga, hogy mit, mikor szeretne elkezdeni, ebbe nem is szeretnék beleszólni.Akkor most más vizek felé eveznék.
Mit is hívunk szerelemnek? Talán azt, amikor egy bizonyos személy közelében a hasadban pillangók repkednek, a gyomrod görcsbe ugrik, a tenyered izzadni kezd és olyan, mintha tüzijátékok robbannak fel a fejedben, nem igaz!? Tisztára, mint egy filmben.

Hogyan tudjuk, hogy ezzel a személlyel fogjuk leélni az életünket? Erre nincs válasz, hiszen nem tudhatod. Nyilván nem a 12 éves szerelmeddel, vagy a kedvenc sztárfiúcskáddal fogod, főleg, ha csak képernyőn, esetleg koncerten, a kordonok mögött csodálhatod. Sajnálom srácok, de ti is tudjátok, a (kislábujjkörömszakadásotokban) hogy ez így van! Alapvetően viszont nagyon szép dolog a szerelem. Ott van neked valaki, akire mindig számíthatsz, aki felétel nélkül szeret, akiben megbízhatsz és aki mindentől megvéd. Tudtok egymással komolyan beszélgetni, de poénkodásból is van elég. Összességében minden meg van benne amit szerettél volna, megtaláltad az ideált és már fejben az esküvődet tervezed. Elképzeled, hogy milyen édes gyermekeitek lesznek majd, milyen tökéletes és példamutató apuka lesz belőle. Lelepleztelek!

Azonban el kell, hogy keserítselek, mint minden dolognak, ennek is meg van a maga hátulütője, méghozzá a szakítás. Nos...aki már túl van egy-két ilyen dolgon, annak nem kell részleteznem a történést.

 Amikor mindenhol papírzspik telepszenek, még egy porcicáról is ő jut eszedbe, akaratlanul is nyálas-romantikus filmeket nézel, ahol természetesen a főszereplők kapcsolata Happy End-el végződik. Ekkor kitör belőled a hatodik sírógörcs, legszívesebben vandálkodnál. 

Nem kellemes kilátások, igaz? Már pedig, ahol összekulcsolt kéz és romantikus vacsorák vannak, előbb-utóbb beígérkezik egy nagyobb veszekedés, aminek rosszabb esetben a kapcsolat felbontása a végkimenetel. Szomorú, de ez van. Fére ne értsetek, nem vészmadár akarok itt lenni, csak figyelmeztettelek titeket, hogy márpedig megesik, hogy a csiga elesik.
Vannak olyan személyek, akik kicsit túlreagálják ezt a nehézséget: ' Az illető tizenhárom éves, a pasija, aki tizenhatodik életévében járt, éppen most dobta, hiszen a lány nem tudta neki mindazt megadni, amire szüksége lett volna. A főhősünk bezárkózik a szobájába, pengét ragad – vagy éppen gyógyszert – és éppen az életét készül eldobni. Az a fiú volt neki a minden, már nem gondolja úgy, hogy érdemes a földön maradnia. '
Kicsit beteg...és egyben elkeserítő. Értem én, hogy fáj neki a helyzet, de könyörgöm. Első pasi, első szerelmi-bánat. Érthető. A legdurvább az, hogy ezt a példát nem kitaláltam, hanem ez már megtörtént, nem is egyszer.

Azt hiszem mindent elmondtam evvel a témával kapcsolatban. Alapvetően egy gyönyörű és harmónikus kapcsolat lehet, ha valakik mindent megadnának a lelki társukért, amiből feltehetőleg később lánykérés, majd csodálatos esküvői ruha, utána pedig gyerekek születnek. Azonban, ha nem ő volt az a fiú aki a 'tükörképed,' akkor szépen szólva, pofára is eshetsz, ahogyan sokan mondják, beleesel egy mély gödörbe, ahonnan csak hosszú idő után jutsz ki. Azt viszont ne feledjétek: Minden okkal történik. Lehet, hogy akkor és ott nagyon fáj, de ez a vég lehet valami újnak a kezdete, ami jobb, mint az előző. Nem éri meg eldobni az életeteket ez miatt, hiszen lehet, hogy egy olyan sráctól vonjátok meg magatokat, aki csak rátok vár. Én mindenesetre szorírtok nektek és kitartás!