Blogajánló#1 - One Direction On The Battlefield

Sziasztok! A mai nap folyamán már hoztam nektek egy bejegyzést, azonban azt is írtam, hogy ha történelmileg úgy alakulnak a dolgok, akkor megleplek titeket egy kis olvasnivalóval. Ezúttal egy blogajánlóval jelentkezem, méghozzá egy olyannal, ami közel áll a szívemhez. Kukkantsatok be és írjátok le a véleményeteket.

Puszi: Brooklyn xx

One Direction On The Battlefield

(A megtekintésért KATT)

A szerzőről: Nessz Payne

Nem is tudom mivel kezdjem. Nessz nagyon jó barátom, tipikusan az a lány aki őrült – persze a legjobb értelemben – de mindent el lehet neki mondani, hiszen nem nevet ki. Mindig segít nekem ha szükségem van rá, de ha csupán fel kell vidítania, akkor is tökéletesen megállja a helyét. Mellette nem lehet sokáig letört az ember. Bár még személyesen nem találkoztunk és egyetlen összeköttetésünk az inernet, teljes mértékig megbízom benne és a legjobb barátaim listáján szerepel. Egyébként az ő blogját olvastam először (nem ezt, hanem egy másikat) és talán ő az oka annak, hogy itt vagyok, bár ezt neki még nem mondtam. Az ő fanfictionjére találtam rá legeslegelőször és miatta tetszett meg a blogolvasás, amiből következett számomra az írás. Azt hiszem rengeteg mindent köszönhetek neki, még olyan dolgokat is, amikre ő nem is gondolt.

A történetről:

Egy One Direction fanblogról van szó – ahogyan ezt a cím is mutatja – ám nem a hétköznapi sablon fajtából. Biztos vagyok benne, hogy aki már minimum negyven oldalt elolvasott – példaként én – még az sem talált rá ehhez hasonlóra. Ez nem holmi szerelmes történet, ahol az egyik tag rátalál a szerelmére, nem is vámpíros és nem is középiskolás. Hölgyeim és uraim, egy háborús történetről van szó.
Az igazat megvallva, soha nem rajongtam ezért a témáért, hiszen az öldöklés és egyéb véres dolgok nem tartoznak a kedvenc dolgaim közé. Mindig úgy gondoltam, hogy ilyenkor semmi más nem számít, csak az, hogy épen és sértetlenül hazajusson az adott ember, ám Nessz ezt erőteljesen megcáfolta. Megmutatta, hogy ezekben az időkben is kitartanak melletted az igaz barátok és még fel is áldozzák magukat azért, hogy ne hallj meg. Megmutatta, hogy a titkolózás nem mindig megoldás a boldogság kapuja felé. Megmutatta, hogy erősnek kell maradni a leglehetetlenebb helyzetekben is, mert a családod számít rád. És nem utolsó sorban megmutatta, hogy a hatalmas csatákban a sztárok is csak hétköznapi emberek.

A kivitelezésről:

Hmm, talán erről nem is kéne írnom, hiszen nem kritika, hanem ajánló a bejegyzés neve, de az olvasókat talán érdekli ez a dolog is, mielőtt megnyitnák az oldalt.
Legelőször talán azt említeném meg, hogy rettentően érzelmesen 'körmöl' a kedves írónő. Én mindig bele tudom magamat képzelni a srácok helyébe, szinte magam előtt látom a jeleneteket. Mindig tudja, hogy mi a megfelelő, ha kell vicces jeleneteket alkot, ha pedig kell, sírásra tudja késztetni az embereket. Soha nem unatkozom olvasás közben, inkább falom a betűket. Egyszerűen érdekel a folytatás, nem bírok betelni vele.
Tényleg, csak gratulálni tudok neked, Nessz!